Haraszthy pincészet története
Haraszthy borászatot 1996-ban az argentin származású, de Kaliforniában és Magyarországon is otthon levő Carlos Coelho alapította Etyeken, az Öreghegyen. A névadó Haraszthy Ágoston, a kaliforniai szőlőkultúra atyja, aki példát állított fel azzal, hogy a tradicionális értékeket sikeresen ötvözte a modern szemlélettel. Az elmúlt két és fél évtized során, ezt az értékrendet szem előtt tartva készítettük és készítjük jelenleg is karakteres borainkat borászunk, Pázmányi Dániel vezetésével.
Jelenleg 123 hektáron gazdálkodnak, ezzel a Haraszthy Pincészet az Etyek-Budai borvidék második legnagyobb szereplője. Területeik közel 10%-a az etyeki Öreghegyen, pincészetük közvetlen szomszédságában található. Innen szüretelik Öreghegy névre keresztelt dűlőszelektált boraik és prémium pezsgőik alapborát. Ültetvényeik többi része Válon található, ahol nagyrészt új telepítésű szőlővel dolgoznak. Itt található a Szerelem-szobor is, mely műalkotás LOVE sorozatukat inspirálta.
Az Etyeken található hagyományos magyar fajták mellett Burgundia fő szőlőfajtáinak helyi, etyeki tökéletesítésével is foglalkoznak. Legnagyobb mennyiségben Irsai Olivér, sauvignon blanc, chardonnay és pinot noir szőlőfajtákkal foglalkoznak, de házasítások készítésekor szürkebarát, királyleányka és zenit szőlőfajtákat is használnak.
Etyek-Budai borvidék
Az Etyek–Budai borvidék a Buda, Etyek és a Velencei-tó környékét felölelő Észak-dunántúli borrégió legkeletibb része, és az egyik legismertebb borvidék Magyarországon. Teljes termőterülete 5632 hektár, melyből 3927 hektár I. osztályú. A szőlőültetvények területe a termőhelynek csupán 30%-át, azaz 1695 hektárt tesz ki. Főként fehérborokat állítanak elő, általában reduktív technológiával. A talajok jellemzően mészkő, dolomit vagy homokkő alapkőzeten alakultak ki. Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott a szőlőtermesztés ezen a területen, és a lakosság megélhetésének fő forrásává vált. A török hódoltság után a szerb telepesek hatására a vörösbor készítése került előtérbe. A 19. században a városokban nőtt a fehérbor iránti kereslet, így a budai vidéken is egyre több fehérborszőlő fajtát termeltek. A Törley-család híres pezsgőihez szükséges fehérbort is ezen a területen állították elő a 19. század végétől. A filoxérajárvány és a rendszerváltás közötti száz évben a Buda-környéki területek nem kaptak hivatalos elismerést borvidékként, mivel a filoxéra szinte teljesen elpusztította a szőlőültetvényeket. Az emberek jelentős része a gyümölcstermesztésre fordult, a szőlőtermelés pedig háztáji vagy kisüzemi viszonyok között folyt, gyakran gyenge minőségű, filoxérának ellenálló fajtákkal. A terület csak 1989-ben nyerte vissza hivatalos borvidéki státuszát, részben Báthori Tibor és Gombai Nagy Tibor borászok kezdeményezésének köszönhetően.
