Lilás színű bor, kékes széllel, friss árnyalatokkal. Fűszeres, meggyes, erőteljes illat, cseresznye, föld és fekete bogyók. Intenzív, de könnyű, finom korty, a kékfrankosra jellemző fűszeresség és az acéltartályos érlelés gyümölcsössége viszik a bort.
Kékfrankos szőlőről
A kékfrankos a szőlőfélék családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó szőlőfajta, melyből tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek.
A német név Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik.
A kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. Az öt borvidék kékfrankos borai eltérő jellegűek.
A kékfrankos az 1990-es években itthon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is.
A kékfrankos szőlőből készült borokat jellemzi az intenzív gyümölcsösség, markáns savak és közepesen tanninos szerkezet.
