A koktélok története évszázadokra nyúlik vissza, egészen az 1800-as évek elejéig, amikor az alkoholt inkább gyógyszerként, mint élvezeti cikként tekintették. 

De miért találták fel a koktélokat?

Bárok és kocsmák évszázadok óta léteznek különféle formákban, de az 1700-as években számtalan kocsma és fogadó nyílt meg Amerikában. Az emberek vágytak egy helyre, ahol lazíthatnak és élvezhetik a kedvenc italukat. Egy régi hirdetés szerint Dr. Copp White Mountain Bitters orvosai akkoriban növényi kivonatokkal dúsított szeszes italokat írtak fel mindenre, az emésztési zavaroktól a sárgaságig; de Nagy-Britanniában a keserűket gyakran hozzáadták egy Canary wine nevű italhoz, amely a 19. század elejére rendkívül népszerűvé vált Amerikában.

Ez vezetett ahhoz a történelmi naphoz 1806-ban, amikor egy New York-i csapos készített egy italt szeszből, cukorból, vízből és keserűből egy helyi újság szerkesztőjének, aki aztán „serkentő likőrként” dicsérte azt hasábjain. Ez az első ismert említés a koktélról nyomtatásban, elindítva ezzel a mai mixológia hihetetlen világát.

A koktél aranykora

Az első koktélokban elképesztő inspirációk és kísérletezések példái találhatók. A New York-i csaposok mindenféle vad ötletet kipróbáltak, hogy izgalmas kreációkat készítsenek, amelyeket a közönség imádott. Ez vezetett az első koktélkészítési könyvhöz, amelyet Jerry Thomas írt 1862-ben, és amelynek címe: The Bartender’s Guide, ahol megosztotta az Old Fashioned és más klasszikusok elkészítésének titkait.

Ekkoriban az italokat puncsoknak és slingeknek nevezték. A brit puncstálak ihlette amerikai csaposok az ötletet egyetlen pohárba sűrítették. Manapság ezeket "long" koktéloknak tekintjük, ahol egy vagy két adag szeszt kevernek gyümölcslével és más italokkal.

A történet következő fejezete egy olyan esemény volt, amelyért a világ örökké hálás lesz: a jég egyre hozzáférhetőbbé vált. A bostoni Frederic Tudor által szervezett jégszállítmányoknak köszönhetően a hideg, frissítő koktélok a 19. század folyamán széles körben elérhetővé váltak. Az aranykorban tervezett koktélok közül néhány ma is híres, mint például a Rob Roy, Morning Glory Fizz,  a klasszikus Mamie Taylor.

Koktélok a szesztilalom korszakában

De aztán az 1920-as években a szesztilalom sújtotta Amerikát, 13 évre betiltva az alkoholt. Ez azt jelentette, hogy a koktélkedvelők nem mehettek el egy bárba elfogyasztani kedvenc italukat. Ehelyett egy földalatti italmérésbe, úgynevezett speakeasy-be kellett eljutniuk. De mivel az ott eladott szeszes italokat nem egy professzionális szeszfőzdében készítették, az italok sokkal durvábbak és nehezebben ihatóak voltak. A szesztilalom az alkohol ízének elrejtése felé fordította a figyelmet, eltérve az előző célkitűzéstől, hogy fokozzák a szesz ízét.

Ez új hullámot indított el a merész ízekkel teli koktélok között, amelyek tompították a rossz minőségű szeszes italok élét, és a klasszikusok, mint például a Highball, hihetetlenül népszerűvé váltak. A gin szélesebb körben elterjedt, mivel otthon könnyebb volt elkészíteni, mint a whisky-t. A klasszikus whisky alapú koktélok, mint az Old Fashioned és a Sazerac, népszerűek maradtak ezekben az években is, és míg a bourbon hírneve csökkent a hígítás miatt, az autentikus skót whisky presztízse az egekbe szökött.

Miután eltelt 13 év, a függöny felemelkedett, és a szesztilalmat végül eltörölték. A koktélok iránti közérdeklődés legendás írók, mint Ernest Hemingway miatt szárnyalt, aki gyakran írt a whisky és szóda, valamint a Daiquiri és a Negroni iránti szeretetéről. Amikor elérkeztek az 1960-as és 70-es évek, a trend az egekbe szökött. 

Ki találta fel a koktélt?

Ez egy évtizedek óta vitatott téma, és bizonyítékok Londonra és Mexikóra egyaránt mutatnak. Azonban sokan úgy vélik, hogy a megtiszteltetés Jerry Thomasé, egy New York-i csaposé, akit Professzor becenévvel illettek, mivel mélyreható ismeretei voltak az italok keveréséről. Az 1862-ben megjelent könyve, "The Bartender’s Guide" indította el a koktélkészítés világszerte népszerűvé válását.

Mi volt az első koktél?

A beszámolók eltérőek, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az első koktél a Sazerac volt, egy whisky, abszint, keserű és cukor keveréke. Az 1800-as évek közepén New Orleans-ban készült, és ez az egyik első név szerint ismerhető koktél, amely a mai napig kedvelt.

Milyen ízek léteznek a koktélokban?

Az ízlelőbimbói négy alapvető ízt azonosíthatnak: édes, keserű, savanyú és sós, és mindegyik megtalálható a számos koktélreceptben, bár a só kevésbé gyakori. A nagyszerű koktél készítésének kulcsa az egyensúly, és annak biztosítása, hogy egy íz se nyomja el a többit. Vegyük például a klasszikus Whisky Sour-t. Az édes, savanyú és keserű ízek aránya tökéletesen működik, hogy valami felejthetetlent és időtállót alkosson.

Miért hívják koktélnak?

A koktél kifejezés pontos eredete és az, hogy miért választották kifejezetten a kevert italokra, nem egyértelműen ismert, de számos elmélet létezik. Az egyik elmélet szerint az Egyesült Államokban a 19. század elején fogadták el, amikor egy New Orleans-i csapos, Antoine Amédée Peychaud egy francia tojáscsészében, úgynevezett „coquetier”-ben szolgált fel egy kevert italt, amely angolosan „cocktail”-ré vált. Más történetek szerint kakastollal való díszítésből vagy koktélszerszámokkal való keverésből ered. Bár pontos eredete vitatott, a koktél világszerte a kevert alkoholos italok szinonimájává vált.