Kamocsay Ákos 1946. június 21-én született Veszprémben. Édesanyja nagy művészet-kedvelő volt, Kamocsay jórészt az ő hatására lett könyv- és zenekedvelő, kultúra-fogyasztó emberré, aki mindig falta a könyveket és mindig belebonyolódott a szakmáján kívüli humán kulturális tevékenységebe.
A fehérvári elemi iskolás évek után a borászati technikumot választja. ’70-ben diplomázik, általános kertészmérnöki diplomát szerez, és a 600 hektáros, 60 ezer hektós, nyugatra is exportáló Móri Állami Gazdaságban kezdi megmászni a borász-szamárlétrát a palackozótól a borászati ágazat vezetéséig.
1990-ben harmadmagával kezd el borral kereskedni az angol piacon, a vállalkozás annyira sikeres, hogy 1993-ban saját borászatot alapítanak a kereslethez, ez lesz a Hilltop.
A modern Hilltop pár év alatt profi, jelentős és sikeres pincészetté fejlődik, a kapacitás mára eléri a 100 ezer hektót, évente 7-8 millió palack bort forgalmaznak, a borok mintegy 90 %-át exportálják, főleg Nagy-Britanniába, de fess palackjaik ott vannak az USA-ban, Japánban, Kínában és a skandináv országokban is. Eleinte sok szőlőt vásároltak, ez folyamatosan alakult át saját alapanyaggá, ma nagyon komoly: 400 hektáros birtokkal rendelkeznek, melyen egészen elsőrendű grand cru-dűlők is találhatók. Az ezeken termő, hozamkorlátozott szőlő képezi a Kamocsay Prémium borok alapanyagát.
A nagyvilág számos látványos visszajelzése igazolta, hogy “Kamó” valamit nagyon jól csinál: 1997-ben Angliában ő az „Év Borásza“, 1998-ban a londoni Wine Challenge-n Cserszegije elnyerte az „Év fehér Bora“ díjat, 2004-ben a Hilltop lett az „Év pincészete“, 1999-ben Magyarországon az „Év Bortermelője“ díjjal honorálták munkásságát, 2005 márciusában pedig a Magyar Köztársaság Elnökétől megkapta a“Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje“ kitüntetést. Borai látványos elismeréseket szereznek a magyar és nemzetközi versenyeken, melyek közül a legszebben talán a Les Citadelles du Vin 2015 aranyérme csillog, amit a Kamocsay Prémium Olaszrizling 2013 hozott haza.
Neszmélyi borvidék
A Neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén, a Dunától délre fekvő dombvidékeken található. A borvidék címét 1977-ben kapta meg, területe 1400 hektár. Már a római korban is szőlőtermesztés folyt a területen, azonban a török hódoltság idején a lakosság elszegényedése és ritkulása miatt az ültetvények elpusztultak. A 18. század végén újra növekedésnek indult a termelés és a borexport, főként a borok magas savtartalma miatt, amelyek jól tűrték a hosszabb szállítást. A 19. század végén a filoxéra-járvány komoly károkat okozott, és homokos területeket telepítettek be, mivel ezeken a területeken a szőlőgyökértetű nem él meg. A borvidék rangját 1959-ben elvesztette, de csak az új telepítések hatására, 1977-ben sikerült visszaszereznie. A talaj főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de megtalálhatók rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalajok is. Az éghajlat itt hűvösebb, csapadékosabb és erősen szeles, de kis hőingadozással és sok napsütéssel jellemezhető. A legjobb termőterületek a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin találhatók, tengerszint feletti magasságban 150-300 méteren.
