Royal Oporto pincészet története
Az Alto Douro borvidék Portugália egyik legismertebb borvidéke, a portói borokat adó szőlők termőhelye. A világ legkorábban kijelölt borvidékeinek egyike; határait 1756-ban állapították meg, amikor Pombal márki a Douro felső folyásánál termelt bor minőségének biztosítására kidolgoztatta a világ első részletes bortörvényét. A Douro völgyében megtermelt bort egy év „házi” érlelés után hagyományosan gályákon úsztatták le a folyó alsó, hajózható szakaszán a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék tovább. A hagyományos módon, teraszosan művelt szőlőknek köszönhetően a borvidéket 2001-ben a (kulturális) Világörökség részévé nyilvánították. Inkább vörös, mint fehér borokat termelnek, és csak ezek egy részét erősítik portói borrá. Ennek megfelelően a mintegy 80, termesztett fajta többsége kékszőlő.
Douro
A Douro borvidék Portugália egyik legismertebb és történelmileg legfontosabb borászati területe. Elhelyezkedése a Douro folyó völgyében, keletre Portótól mintegy 70 km-re kezdődik, és mintegy 60 km hosszan nyúlik kelet felé, majd a határ túloldalán, Spanyolország területén folytatódik. Az éghajlat mediterrán jellegű, a nyár száraz, míg ősszel és télen viszonylag több csapadék hull. A hegyekben télen gyakran esik hó, és a hőmérséklet -15°C alá is süllyedhet. A terület távolodásával a tengerparttól kontinentálisabb klímajellemzők válnak dominánssá, és csökken a csapadék mennyisége.
Az Alto Douro főként vörös borok termelésére koncentrál, bár fehér borok is készülnek. Az itt termett kékszőlők jelentős részét használják portói borok előállítására. A borászatot szigorú szabályok szabályozzák, amelyek többnyire az őshonos portugál szőlőfajták termesztését támogatják.
