A Steigler Pince kiváló minőségű boraihoz, az alapanyagot, a saját 21 hektáros, organikus művelésű ültetvényein termeli meg. A szőlőbirtok a Soproni borvidék legjobb területein fekvő Steiger, Frettner és Spern Steiner dűlőkben helyezkedik el.
Az ültetvények alapját a zöld veltelíni, zweigelt, kékfrankos, pinot noir, merlot, cabernet sauvignon fajták adják, melyeket az újonnan telepített cabernet franc, syrah, és a „koronaékszer”, a furmint egészít ki.
Izgalmas projektünk a furmint-telepítés, mivel ez a fajta volt a meghatározó a XX. század elejéig, a Soproni borvidéken. Kevesen tudják, hogy a Furmintból Magyarországon elsőként – Tokajt 200 évvel megelőzve – itt, a Soproni borvidéken készítettek aszút. Az új telepítés már 2019-ben termőre fordult, igazolva a várakozásainkat. A semmivel össze nem téveszthető, különleges, csillámpala szülte bor, a soproni Steigler Furmint sokkal kifejezettebb illattal bír és egészen más erényei vannak mint a vulkanikus talajokról származó társainak. A Steigler Pince, Sopron poncichter negyedének szívében, a Balfi úton található, a belváros szélén. A valamennyi helyi jellegzetességet magán viselő pincerendszert évszázadokkal ezelőtt alakították ki, a lakóházak alatt. A poncichterek (babtermelők) a történelem viharos évszázadai során, úgy vélték, hogy a legbiztonságosabb, ha legféltettebb kincsüket, a borukat, ha nem is a párnacihában, de házuk alatt tartják. A bor értékesítése is egyszerűbbé vált, és egyedi jelzésekkel adták tudtára a város polgárainak, hogy éppen van-e, és milyen eladó boruk. Ebből a korból maradt ránk a Steigler Pince épülete, mely azonban magán viselte a különböző generációk keze nyomát. Jelentős helyreállítási munkákat követően, 2020-tól azonban újra szélesre tárta kapuit a vásárlók, borkostolók és érdeklődők előtt.
Soproni borvidék
A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi borvidéke, területe 4287 hektár, melyen fehérszőlőből 274 és kékszőlőből 1497 hektár található. A fő fajta valószínűleg osztrák eredetű kékfrankos. Elhelyezkedése az Alpok lábainál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin teszi különlegessé. A teljes területből 3236 hektár kapta meg az első osztályú besorolást, de szőlőültetvényeket csak 1770 hektáron művelnek, mivel a város terjeszkedése korlátozza a termőterületeket. Földrajzi szempontból az Alpokalján, a Soproni-hegységben és a Fertő-tó déli és nyugati szegélyén fekszik, a lajta-hegységi, ruszti és Fertő-melléki (burgenlandi) Carnuntum borvidék folytatásaként. A szőlőültetvények két nagy területen helyezkednek el, az északi terület Fertőrákos, a Fertő és Balf között, míg a déli terület Soprontól keletre, Fertőszentmiklósig terjed. A szőlőművelésre alkalmasabb északi terület a Fertő felé lejt, míg a déli terület Soprontól délre, a Harka községbe vezető út mentén helyezkedik el. A borvidék szőlőtermesztési és borkészítési hagyományai a kelta korig nyúlnak vissza. Zárányban (Zagersdorf), ahol a soproni borvidékhez tartozó területeken található, hallstatti kultúra emlékeiként kelta temetkezési helyen szőlőmagokat találtak az 1921-es évszámig visszanyúlva. A rómaiak az i. e. 1. században foglalták el a kelták által alapított Scarbant települést, amit Scarbantia néven neveztek el. A római kori borkultúra emlékei között szerepel a Soproni Múzeumban őrzött bortároló agyagedény (amfora). A híres borostyánút is keresztezte a várost, ami a kora idők egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala volt.
