A kadarka egy gyakori kék szőlőfajta Magyarországon, melynek származása bizonytalan, és két fő elmélet kering róla. Egyesek Kis-Ázsiai eredetűnek gondolják, mások pedig Albániát jelölik meg származási helyéül. Neve az albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből származik. A kadarka a Balkán-félszigetről került Magyarországra valószínűleg szerb közvetítéssel a török kiűzését követően, a 18. században. Elterjedése hazánkban gyors volt, és a reformkor idejére már szinte minden borvidékünkön termesztették. Azonban napjainkra a termőterületei lecsökkentek, és csak néhány területen található meg. A legjelentősebbek az alföldi kadarka és a szekszárdi kadarka borok. A kadarka Magyarországon a Kunsági és a szekszárdi borvidéken találta meg igazi otthonát, de a Villány–Siklósi borvidéken és az Egri borvidéken is termesztik. Napfényigénye magas, és bogyói kékesfeketék, árnyékos oldalukon néha zöldeskékek. A fajta késői érésű, ám rothadékonysága és fagyérzékenysége miatt gyakran már szeptemberben szüretelik. A szeptemberi szüret eredményez alacsony mustfokot és kevés színanyagot a szőlőben. Az ideális fekvés és a kedvező évjáratok esetén azonban a kadarka elérheti a 18-20 mustfokot. A kadarka bora kiemelkedően fűszeres zamatú. A kötöttebb, löszös talajokon nevelt szőlő testesebb vörösborokat eredményez, míg a lazább homoktalajon termelt szőlő vékonyabb, üdébb borokat produkál. A fajtára jellemző a változatosság, és a minőségi borok előállításához az ideális termőhely és a megfelelő gondozás elengedhetetlen.