A Sangiovese Olaszország legelterjedtebb kékszőlő fajtája, mely bár az ország minden részén megtalálható, leginkább a félsziget középső területein honos. A neve jelentése "Jupiter vére", utalva a római vallásban Zeusznak, az ég és a villámok urának megfelelő Jupiterre. Egy 2004-es DNS kutatás szerint egyik szülője a toszkán ciliegiolo, míg a másik a déli dialektusról árulkodó calabrese montenuovo.
A Sangiovesének több mint tizennégy klónja ismert, melyeket az 1900-as évek elején bogyóméret alapján két csoportba soroltak: sangiovese grosso és piccolo. Sokan azonban nem látnak egyértelmű összefüggést a bogyóméret és a minőség között. Régen más fajtákkal hozzáadott húst adtak a borának, de manapság inkább terméskorlátozással, klónszelekcióval, megfelelő alanyfajták kiválasztásával, kontrollált hőmérsékletű erjesztéssel és kisfahordós érleléssel igyekeznek minőségi borokat előállítani.
A klónszelekció kényes kérdés, mivel korábban a bő termés volt a fő szempont, nem pedig a minőség. Így ma több pincészet inkább a tömegszelekció mellett dönt, mintsem egyetlen klón kizárólagos alkalmazása mellett.