A tempranillo szőlő egy kiváló minőségű bort adó fajta, amely nevét a "korai" jelentésű "temprano" szóból kapta, utalva arra, hogy a többi vörösbor szőlőfajtához képest korábban érik. Elsősorban az Ibériai-félsziget északi részén őshonos, és meghatározó szerepet tölt be itt. Franciaországban is viszonylag sokat termesztenek belőle. A tempranillo jellemzően rövid tenyészideje miatt zordabb éghajlatú területeken is megtermeszthető, bár érzékeny a szárazságra és a szőlő legtöbb megbetegedésére.
A tempranillo bogyója vastag héjú és sötét színű. A bor, amelyet készítenek belőle, általában mély rubinszínű, nagy potenciállal rendelkezik, hosszú életű, magas alkohol- és tannintartalommal, valamint jellegzetesen gyümölcsös aromákkal. Ízében fűszeres, dohányos, epres jegyek is megtalálhatóak. Az íz általában selymes vagy bársonyos, savtartalma közepes vagy enyhén csekély.
Spanyolországban a tempranillót ritkán palackozzák fajtaborokként, viszont mind a Rioja, mind a Ribera del Duero borvidékeken ez a házasítások alapja, és ezekből készülnek a legnagyobb spanyol borok. Portugáliában, az Alto Douro borvidékén, a portói borok egyik engedélyezett alapanyaga, és az öt legjelentősebb szőlőfajták egyike. Portugáliában emellett jó minőségű asztali borokat is készítenek belőle.