1754-ben jegyezték fel először a Prosecco nevét Aureliano Acanti verseiben. Az igazi áttörést azonban 1948-ban érte el, amikor a prosecco belépett a koktélok világába, mint az aromák egyik kiemelkedő képviselője. Velencében, a híres Harry's bárban kevertek ki először a Bellini nevű koktélt, amely friss őszibaracklével és proseccóval lett gazdagítva.

2013-ban a feltörekvő prosecco egyre merészebb lépéseket tett. Az eladott prosecco mennyisége ebben az évben haladta meg először a champagne eladási számait. A gazdasági válság idején a legmagasabb minőségű pezsgők túlságosan drágának számítottak, míg a prosecco jobban illeszkedett a "mindennap iható, pezsgős hangulatú kellemes ital" elképzelésébe.

Olaszország ízei

A prosecco ízében lehetnek apró különbségek attól függően hol készülnek. A Prosecco DOC terület változatos talajjal rendelkezik, amely jellegzetességei határozzák meg, hogy egy adott prosecco inkább virágos vagy gyümölcsös ízvilágot mutat. A Valdobbiadene DOCG területén könnyed, friss zöldalma, körte és őszibarack illatú prosecco készül, akácvirágos jegyekkel. Míg a Conegliano DOCG területen közepesen testes proseccókat találunk, érett gyümölcsökkel, zsályával, fűszerekkel és almás jegyekkel.

Frizzante, spumante

A proseccóhoz általában az emberek azonnal a játékos buborékokat társítják. Ezeknek a buborékoknak a különbsége a termelési folyamatból ered: a frizzante lágy buborékfolyamra emlékeztet, míg a spumante esetében a buborékok egy másodlagos erjesztés során keletkeznek: a cukor és az élesztő alkohollá és buborékokká alakul át.

Ellentétben a pezsgővel, vörös és fehérborokkal, a prosecco nem érik tovább a palackban, így nem válik jobb minőségűvé vagy finomabbá az évek során. A prosecco friss, ropogós ízét a legjobban akkor élvezhetjük, amikor a savasság és gyümölcsösség még friss.

A glera szőlőfajta

Ezt a vékony héjú szőlőfajtát több száz éve termesztik az észak-olasz Venetóban és a Friuli régiójában. 2009-ben az olasz hatóságok azonban jogi védelmet kérték a prosecco névnek és a glera szőlőfajtának, miután az új szőlőültetvények száma növekedett. Ez azért volt szükséges, hogy megakadályozzák a név visszaélést, és hogy védjék a prosecco színvonalát. Innen kezdve Olaszországban csak azokat a borokat lehetett proseccónak nevezni, amelyek legalább 85%-ban glera szőlőből készültek.

A glera szőlő mérsékelten magas savtartalommal rendelkezik. Jellemzően a dinnye, őszibarack, körte és fehér virágok parfümös eleganciája jelenik meg benne. Az így létrejövő borok általában könnyű vagy közepes testességűek. A termelő stílusától és a cukortartalomtól függően az alkoholtartalom általában 8.5% és 12.5% között mozog.

Olasz reggelik, sajtok proseccoval

Az olasz reggelikhez gyakran társul egy pohár prosecco. Érdemes kipróbálni szalonnával és tojással, palacsintával vagy bagellel párosítva. A prosecco remek kiegészítője az előételeknek is. Egy isteni welcome drink lehet, melyet a vacsoravendégek a hideg előételek és saláták fogyasztása előtt is fogyaszthatnak. A prosecco alacsony alkoholtartalma és könnyedsége izgalmasabbá teszi a salátákat. Különleges salátákat kaphatunk, ha a prosecco mellé spenótos, epres vagy kecskesajtos salátát, esetleg cézársalátát vagy capresét választunk.

A prosecco ideális választás egy üdítő nyári estén gyümölcsökkel is. Az ital édes íze remekül passzol az eperhez, bogyós gyümölcsökhöz és gyümölcstortákhoz. 

A prosecco kiváló választás édességekhez is, különösen gazdag és krémes desszertekhez, például sajttortákhoz vagy friss citromtortákhoz.