A Balatonfüred-Csopaki borvidék Magyarország Dunántúli régiójában található, elterülve a Balaton tó északi partjának keleti medencéjében, körülbelül 2150 hektáron. A területet lankás hegylábfelszín és mérsékelten meredek hegységperemi formák jellemezik, amelyek kiválóan alkalmasak a szőlőtermesztésre. A borkultúra gyökerei egészen a római időkig nyúlnak vissza, de igazán a Pannóniában már régebben ismert szőlőművelés fejlődött ki Probus császár idejében. Az Árpád-házi királyok korában a régió fontos királyi és egyházi birtokokkal rendelkezett, például I. Szent István 1018-ban Balatonfüred-Csopaki szőlőket ajándékozott a Veszprém-völgyi apácamonostornak. A tihanyi bencés apátság is jelentős szerepet játszott a borvidék fejlődésében, irányítva a környező településeket. A török idők végvári csatározásai és az azokkal járó pusztítások sajnos meggyérítették a szőlőművelők számát és csökkentették a szőlőterületet. Az 18. században azonban újra fellendült Balatonfüred fejlődése, és a 19. század közepére a Balaton "fővárosává" vált, ahol a vármegyei és az országos előkelőségek kiváló fehér borok társaságában találkoztak és szórakoztak bálok és ünnepek alkalmával. Balatonfüred-Csopaki borvidék életében kiemelkedő szerepet játszik Balatonfüred városa, amely 1987 óta viselheti a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa címet. A szőlőfajtákat hagyományosan alacsony tőkeformákon termesztették, de a legújabb szőlőtermesztési szabályok már minimum 3300 tő/hektár telepítési sűrűséget írnak elő. A borvidéki szabályozás a maximális 100 hl/ha seprős újbort engedélyezi, míg a Csopak OEM boroknak sokkal szigorúbb feltételeknek kell megfelelniük. A dűlős borok, jégborok és késői szüretelésű borok csak kézi szürettel készülhetnek, hangsúlyozva a tradíciót és a minőség iránti elkötelezettséget. Ezen szabályok mellett a Balatonfüred-Csopaki borvidék a magas minőségű borok és a terület egyedi karakterének megőrzésére törekszik, hozzájárulva ezzel Magyarország gazdag borkultúrájához.