A Mátrai borvidék Magyarország második legnagyobb borvidéke területét tekintve, és a hegyvidéki borvidékek között a legnagyobb. A szőlőültetvények területe mintegy 7.815 hektár. A régióban hosszú múltra tekint vissza a szőlészeti-borászati tevékenység, melynek ősi hagyományai már a honfoglalást megelőző időkben is jelen voltak, különösen Gyöngyösön. Az első írásos adatok a 1301-es oklevélből származnak, melyben Csobánka László comes három fia megosztozott ősi gyöngyösi birtokukon, mely nagy részét szőlőültetvények alkották. Gyöngyös városa élelmes bortermelőként országszerte kereskedett, és a városi kocsmáknak való borkereskedelem jogát a város szabályozta. A gyöngyösi bortermelők kiváltságait később is védelmezték, János király 1536-ban kiadott védelmi levéllel, mely biztosította a bortermelőket a zavartalan kereskedelemhez. 1608-ban II. Mátyás is engedélyt adott a gyöngyösi bortermelőknek vám- és adómentes értékesítésre az ország minden részén. A 18. század előtt a gyöngyösi bortermelők főleg fehér szőlőfajtákat termesztettek, köztük a rajnai fajokat is. A 19. század elején a kadarka terjedése kezdődött, de a filoxéravész 1886-ban elpusztította az összes szőlőt a vidéken. Az amerikai fajták oltásával sikerült helyreállítani a szőlőültetvényeket, és tíz évvel később a gyöngyösi borászok újra fellendültek. A gyöngyösi bortermelők nemcsak szőlővel foglalkoztak, hanem híres gyöngyösi babot is termeltek. Később a csontár-gyümölcsök, mint a cseresznye, meggy és barack, váltak keresettebbé a kivitel szempontjából.