A Neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén, a Dunától délre fekvő dombvidékeken található. A borvidék címét 1977-ben kapta meg, területe 1400 hektár. Már a római korban is szőlőtermesztés folyt a területen, azonban a török hódoltság idején a lakosság elszegényedése és ritkulása miatt az ültetvények elpusztultak. A 18. század végén újra növekedésnek indult a termelés és a borexport, főként a borok magas savtartalma miatt, amelyek jól tűrték a hosszabb szállítást. A 19. század végén a filoxéra-járvány komoly károkat okozott, és homokos területeket telepítettek be, mivel ezeken a területeken a szőlőgyökértetű nem él meg. A borvidék rangját 1959-ben elvesztette, de csak az új telepítések hatására, 1977-ben sikerült visszaszereznie. A talaj főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de megtalálhatók rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalajok is. Az éghajlat itt hűvösebb, csapadékosabb és erősen szeles, de kis hőingadozással és sok napsütéssel jellemezhető. A legjobb termőterületek a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin találhatók, tengerszint feletti magasságban 150-300 méteren.