Soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi borvidéke, területe 4287 hektár, melyen fehérszőlőből 274 és kékszőlőből 1497 hektár található. A fő fajta valószínűleg osztrák eredetű kékfrankos. Elhelyezkedése az Alpok lábainál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin teszi különlegessé. A teljes területből 3236 hektár kapta meg az első osztályú besorolást, de szőlőültetvényeket csak 1770 hektáron művelnek, mivel a város terjeszkedése korlátozza a termőterületeket. Földrajzi szempontból az Alpokalján, a Soproni-hegységben és a Fertő-tó déli és nyugati szegélyén fekszik, a lajta-hegységi, ruszti és Fertő-melléki (burgenlandi) Carnuntum borvidék folytatásaként. A szőlőültetvények két nagy területen helyezkednek el, az északi terület Fertőrákos, a Fertő és Balf között, míg a déli terület Soprontól keletre, Fertőszentmiklósig terjed. A szőlőművelésre alkalmasabb északi terület a Fertő felé lejt, míg a déli terület Soprontól délre, a Harka községbe vezető út mentén helyezkedik el. A borvidék szőlőtermesztési és borkészítési hagyományai a kelta korig nyúlnak vissza. Zárányban (Zagersdorf), ahol a soproni borvidékhez tartozó területeken található, hallstatti kultúra emlékeiként kelta temetkezési helyen szőlőmagokat találtak az 1921-es évszámig visszanyúlva. A rómaiak az i. e. 1. században foglalták el a kelták által alapított Scarbant települést, amit Scarbantia néven neveztek el. A római kori borkultúra emlékei között szerepel a Soproni Múzeumban őrzött bortároló agyagedény (amfora). A híres borostyánút is keresztezte a várost, ami a kora idők egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala volt.